Tegnap még kéklőn ragyogott rám az ég, itt volt a szerelem és távol a betegség. Ma már lehajtott fejjel magányosan járok, gyűlölöm az élettel teli világot. Rideg és sötét út az, amin megyek, lidércek kísérik minden léptemet. Ismeretlen világ, ami előttem áll, vissza nme fordulhatok, senki sem vár. Mindentől távol egyre jobban félek, elmúló boldogság: ennyi volt az élet.